Szolgálatot látott el Zugló területén Nagy Attila és Imre P. Adrienne, – akik a Budapesti Polgárőrség tagjai–, amikor az esti órákban küldést kaptak, hogy egy férfi bejelentette öngyilkossági szándékát a 112–es segélyhívószámon, ami a nap 24 órájában hívható, és azonnali segítség kapható a készenléti szervektől.
Helyszínként a Hungária krt.-Thököly útkereszteződést jelölte meg, de a három perc leforgása alatt odaérkező polgárőrök ott nem találták. Nehezítette a felkutatását, hogy nem sikerült őt telefonon visszahívni. Ösztöneiktől vezérelve felszaladtak a polgárőrök Zugló vasútállomás peron részére, ahol kettéváltak, és így keresték tovább.
Az ott várakozók közül sietősen megszólítottak 1-2 középkorú férfit eredménytelenül, de mire a peron végéhez értek, meglett a keresett személy. Ott állt, és rezignáltan nézett a távolba, ahonnan már lehetett is látni az érkező szerelvény lámpáit. Ekkor a polgárőrök megfogták az öngyilkosságra készülő férfit, és határozottan odavezették egy közeli padhoz. Nem tanúsított ellenállást, magába roskadva nézte az ekkor befutó vonatot. Sikerült megakadályozni az öngyilkosságot, és miután kicsit megnyugodott, lekísérték az érkező mentőautóhoz. A telefonja nem volt nála, mint kiderült a 112-n tett bejelentése után eldobta a készülékét, mondván a sorsra bízza magát, ha megmentik jó, ha nem, úgyis jó. A rendőrök a mentővel együtt érkeztek, de addigra a polgárőrök már lekísérték az illetőt az utcára.
A jól szituált, halk szavú, rokonszenves úr elmondta, hogy orvosnál járt, aki halálos kórt diagnosztizált nála, emiatt depresszióba esett, és úgy érezte, jobb, ha eldobja az életét. Közben ezt átértékelhette, mert nagyon hálás volt a Polgárőröknek, hogy a segítségére siettek, és hogy megmentették.
Szerkesztette: Forgács Renáta
