A „Behálózva” a Budapesti Polgárőrség cyber-megfélemlítés ellen indított programja. Célja, hogy felhívja a fiatalok, a szülők és a pedagógusok figyelmét a cyber-megfélemlítés jelenségére, és konkrét megoldásokat javasoljon megelőzés és a helyes kezelése érdekében.
MI A CYBER-MEGFÉLEMLÍTÉS?
A CYBER-MEGFÉLEMLÍTÉS (cyberbullying) az, amikor a szóbeli és/vagy a közösségi megfélemlítést elektronikus technológiák (chat, blog, mobil alkalmazások, e-mail, SMS, MMS, vonalas telefon, stb.) használatával valósítják meg. Ide tartozik a bűncselekménynek minősülő internetes és telefonos zaklatás, valamint egyéb, jogszabályellenesnek nem minősülő megfélemlítésre irányuló cselekedett, amelynek célja az egyén tekintélyének, önbizalmának, erőpozíciójának és társadalmi státuszának rongálása. Jellemző rá, hogy állandó, intenzív, és komoly lelki sérülést idézhet elő.
Az UNICEF Magyar Bizottságának kutatása szerint a magyar gyermekek 31%-át zaklatták már az interneten. Az áldozatul esett kamaszok 47%-a érezte magát emiatt depressziósnak emiatt.
A cyber-megfélemlítés nagyon sok fiatalt, és az őket körbevevő felnőtteket érinti Magyarországon is, ennek ellenére mégsem része az általános értelemben vett megelőzésnek. Sajnálatosan sem az iskolában, sem otthon nem foglalkozunk ezzel a problémával az általa kiváltott negatív hatások súlyosságának megfelelően.
Az egyik legnagyobb problémát az okozza, hogy pontatlan és kevert fogalmakat használnak a témával foglalkozó magyar szakemberek, illetve maguk a segítség kérők is a bullying és a cyberbullying szóra keresnek rá online, nem találják meg a magyar segítő oldalakat, hiszen több oldalnyi angol találatokat kell átböngészniük.
A CYBER-MEGFÉLEMLÍTÉSSEL KAPCSOLATOS TÉNYEK ÉS TÉVHITEK
Tévhit: A megfélemlítés távol áll tőlem, tanítványaimtól, gyermekeimtől, barátaimtól.
TÉNY: NEM! Az iskolai megfélemlítés általában a felnőttek “látótávolságán” kívül történik. Megvalósulhat az iskolai folyosón, szünetben, a játszótéren, az úton iskolába menet, bizonyos esetekben a tanórán is. Sok esetben nem is sejtjük, hogy a gyermekeink, tanítványaink vagy barátaink a megfélemlítés célpontjai, buzdítói, nézői, segítői, vagy rosszabb esetben elkövetői.
Tévhit: A megfélemlítés része a gyerek életének.
TÉNY: NEM! Ne keverjük össze az egyszeri veszekedéssel, vitával vagy összetűzéssel, melyek egy közösség életében rendszeresen előfordulhatnak, sőt még a szocializációs fejlődésre is pozitív hatással lehetnek, és viszonylag könnyen orvosolhatóak. Ezzel szemben a megfélemlítés intenzív, szinte állandó jellegű, és komoly lelki sérülést okoz.
Tévhit: Ha szólok a felnőtteknek, az olyan mintha árulkodnék.
TÉNY: NEM! A megfélemlítés feltárása nem „árulkodás”! Minden esetben erősítsük meg a gyermeket, hogy helyesen járt el, amikor feltárta a megfélemlítés tényét.
Tévhit: Védekezésre biztatás.
TÉNY: NE! A megfélemlítés kezelésére egyetlen hatékony eszköz létezik: a kívülálló felnőttek hozzáértő beavatkozása! A megfélemlítés elleni védekezés, vagy visszavágás hatására a helyzet gyorsan és komolyan eldurvulhat, veszélyessé válhat.
Tévhit: Magától megoldódik.
TÉNY: NEM! Fontos, hogy felhívjuk a tanárok, osztályfőnökök és az igazgató figyelmét, ha megfélemlítésre gyanakodunk, vagy annak szemtanúi vagyunk.
MIT TEHETÜNK HA MEGFÉLEMLÍTÉST TAPASZTALUNK VAGY LÁTUNK?
- Ha megfélemlítést tapasztalunk vagy látunk, azonnal értesítsük a szülőket, tanárokat és az iskola vezetőségét. A felnőtt aktív segítsége és közbelépése minden esetben elengedhetetlen a megfélemlítés megszüntetéséhez!
- Erőszakos fenyegetések és / vagy pornográfia, szexuális üzenetek, képek terjesztése; bizonyos személy fényképezése olyan helyen, ahol magánszférát, elvonultságot várhatna; követés vagy gyűlöletes üzenetek vagy tartalom terjesztése esetén azonnal forduljunk a rendőrséghez!
- Ne vegyünk részt a megfélemlítés folyamatában! Ne legyünk közönség! Jelenlétünkkel ne szorgalmazzuk tovább a megfélemlítés folytatását és intenzitását!
- Ha cyber-megfélemlítést tapasztalunk, azonnal cselekedni kell! Soha ne válaszoljunk a megfélemlítőnek vagy hozzuk nyilvánosságra az üzeneteket!
- Őrizzünk meg minden bizonyítékot a történtekről, jegyezzük fel a dátumot, az időpontot és a megtörténtek leírását, mentsük el és nyomtassuk ki a képernyőről elmentett képet, e-mailt és üzeneteket!
- Ha közösségi oldalon történik, jelentsük az oldal szerkesztőinek a felhasználót!
- Blokkoljuk a megfélemlítőt!
